Mikortól versenyezzen, sportoljon a gyermekünk
Mikortól versenyezzen egy gyermek? Mikortól sportoljon, járjon rendszeresen edzésre? Mennyire kell kényszeríteni, ha nem akar menni, ha nem akar versenyezni?
Azok, akik szerint a gyermek egy üres lap, amit nekünk kell teleírni, és az élet a halállal véget is ér, és amit beletettünk, az vagyunk, na ő pont idáig olvassa, ne pazarolja az idejét. Meg az enyémet se.
A gyermek nem üres lap. Nem a születéssel kezdődik a léte, és még csak nem is a foganással. Képességeket, tulajdonságokat, sorsot, célt, múltat és jövőt hordoz és hoz magával, melynek részei, részesei lehetünk, de ez már a mi döntésünk. Azt is eldönthetjük mennyire és miben használjuk fel ezt az egyedülálló lehetőséget - a gyermekáldást - hogy magunkra rálássunk.A gyermek sportolása, sportoltatása egy a milliónyi témából, amelyben elveszünk, amelyekkel napi szinten küzdünk. Csak egy, de nagyon fontos téma. Egy ember egészsége múlik rajta - persze nem csak ezen - és akár az is, mennyi időt fog itt tölteni velünk a Földön.
Amikor a gyermek pici, az élete az észlelésről szól. Mozog akkor is, de a mozgása még irányítás és cél nélküli. Megtanulja lassan, hogy a karja, a lába az övé, és hogy ezek beleütközhetnek mindenféle dolgokba, mint: a mama, a másik kéz, az arc, a láb, a lepedő, az ágy részei stb. Némelyik puha, mint a mama, némelyik kemény, mint az ágyrács.
Aztán hatalmas erőbefektetés és elképesztő állhatatosságának hála elkezd járni. A világ kicsit lejjebb ereszkedik, de még mindig óriási a szoba és a pár lépés egy egész expedíció. Ebben az időszakban senki emberfiának eszébe nem jutna, hogy sportoltassa a gyermekét. Legfeljebb gyógytornáról, gyógyúszásról, babaúszásról lehet szó, ha erre szükség van. (A babaúszás szükségességére még kitérünk.)A sportolás jó esetben akkor kezdődik el, amikor a gyermek kijön az óvodából, és már iskolaéretten egy bizonyos mozgásforma elkezdi érdekelni. Olyan mozgásról van szó, ami illeszkedik lelki alkatához. Még nagyon távol vagyunk attól, hogy versenyezzen.
Félreértések elkerülése végett: a gyermek természetesen képes már pár évesen is versenyezni. Ahogyan képes hamar megtanulni a nyelveket. Képes gyönyörű hangon énekelni, ha minden nap képezzük a hangját, és hallottam olyan gyermekről, aki nyolc évesen kente vágta az anatómiát. Mi itt most nem arról beszélünk, mi mindenre képes a gyermek, hanem arról, mi az, ami valóban jó neki.Ezekben az években valódi áldás számára, ha odaállunk mögé és nem engedjük, hogy feladja. Ha akkor is el kell mennie edzésre, amikor nem akar, és mivel már okos , meg is fogja magyarázni nekünk, hogy miért logikusabb most nem menni edzésre.
Ilyenkor össze kell szednünk minden szülői szeretetünket, mert neki most az a jó, ha megtartjuk őt, határokkal és korlátokkal, amibe megkapaszkodhat. Ezek a határok és korlátok védik őt a világtól, amely lassan de biztosan beleárad az ő saját kis világába.Itt is felvetődik pár kérdés. Mi a jó a kamasz gyermekünknek? Ha ott vagyunk minden meccsén? Ha nem vagyunk ott? Ha hangosan szurkolunk, vagy ha meghúzzuk magunkat? Ahány gyerek, annyi reakció. Itt is érvényes a legalapvetőbb szabály: Hibázni márpedig szabad. Fogunk is. Csak tanuljunk belőle.:)