Interjú Tóth Viktorral a Terepgyerek táborok vezetőjével

A Terepgyerek táborok évek óta zajlanak Solymáron. Minden nyáron megtelnek a közeli erdők a gyermekzsivajjal, az erdei bográcsozás finom illatával, és a fiatal homlokokról pergő izzadtságcseppekkel. Évente sok apró láb tekeri szorgalmasan a bringát, remélve, hogy egyszer olyan erős lesz, mint az a bácsi ott elől, aki elképesztő helyeken megy le és fel biciklivel és nem fél a sötét barlangokban, sem a meredek sziklafalakon. A gyermekeknek kellenek a hősök. A mindennapok hősei, akikre felnézhetnek. Ez az élmény ad a lelküknek egy életre szóló emléket és táplálékot, amiből kifejlődhet a kitartás, a bátorság, és az önzetlen szeretet a bolygó felé, ahol élünk. Tóth Viktor a terepgyerek táborok szakedzője és kitalálója beszél számunkra arról, hogy miként is zajlik mindez.

MI: Miért éppen Solymár?

TV: A feleségemmel együtt már sok sok éve Solymáron akartunk élni. Amiért szeretek itt élni, azért itt tartom a táborokat is. Solymár a Pilis kapuja. A Kapuk mindig nagyon különleges erőkkel bírnak. Változatosak, izgalmasak, regényesek. Mind a növény, mind az állatvilág, mind pedig a táj olyan erőkkel bír, ami alig néhány akad az országban. Ha kimegy valaki a közeli Jegenye völgybe rögtön érteni fogja, miről beszélek. Ezenkívül nagyon fontos, hogy az emberek mély szellemiséggel, vallásossággal rendelkeznek. Ahogy sokféle táj, úgy sokféle szellemiség is jellemzi ezt a községet. Megfér békében egymással az is, aki évszázadokra visszamenőleg számolhatja itt élt őseit, azokkal, akik a környezettől elvarázsolva csak pár éve érkeztek ide. A város rendkívül dinamikusan fejlődik, és azt gondolom ez többek között ennek a baráti fogadtatásnak is köszönhető.

MI: Mit jelent a Terepgyerektábor, és miben más, mint bármely más tábor.

TV: Egyetlen tábor sem hasonlít egyetlen más táborra sem. A mi táborainkat a tapasztalatok alakították olyanná, amilyen formát mostanra elértek. A gyerekek vágyai, álmai teljesülnek be. Nagyon sok gyermek álmodozik kalandokról, olyan helyzetekről, amikor kipróbálhatja az erejét, a bátorságát, de mégis biztonságban van. Imádnak dagonyázni a sárban, fürdeni a vízesésben, tombolni a cross pályán, és kergetőzni a fákon és a fák között. A csodákat nem mi teremtjük, hanem ott vannak körülöttünk minden nap, a gyerekek itt megtanulják észrevenni a körülöttünk és velünk együtt lélegző, élő csodát. És ekkor hirtelen kialakul egy burok a tábor körül, valami különleges hangulat, ami elvarázsolja a gyerekeket egy hétre, és kicsit mindig átváltozva, érve, vidáman válunk el tőlük a hét végén.

MI: Mi tetszik nekik a legjobban?

TV: Általában az éjszakai kint alvás. Attól teljesen eksztázisba esnek. A mai gyerekek nemigen találkoznak a "vadonnal" éjszaka. Nekem lételemem a túlélés, a hogyan lehet együtt élni az erdővel, a hegyekkel éjjel nappal. Megtanítom őket bátran rábízni magukat az erdő neszeire, az állatokra, a természetre. Megtanulják, hogy odakint aludni egészen mást jelent, mint az ágyukban. Nem tudják nem észrevenni, hogy bár rettentően későn alszanak el (ezt egyszerűen nem tudom megakadályozni:)) mégis egész kora hajnalban kipattan a szemük, és frissen, üdén ébrednek. Az anyaföld  ilyen közeli érintése erősebben feltölt mint bármilyen energiaital.

MI: Miket esznek a gyerekek?

TV: A feleségem főz számukra. Amikor megérkezünk ebédelni, először megitatjuk őket. A feleségem mennyei limonádékat gyárt. Rózsavizeset, gyömbéreset, simát, bármilyet. Ez hamar elfogy és akkor jöhet a gyümölcs. A gyerekek természetes ösztöneiktől hajtva remekül megérzik, hogy ez a természetes sorrend. Először ital, aztán gyümölcs, ami jól előkészíti a gyomrukat az evésre. Ezután jöhet  a főétel és valamilyen sütemény. Múltkor palacsintaparti volt utolsó nap, és  Ildi megtanította a gyerekeket hogy hogyan kell a palacsintákat feldobva átfordítani. Hatalmas nevetés volt. Hullottak a palacsinták, mint a legyek. De végül mindenkinek sikerült megfordítani. Az ételeket nagyrészt bio alapanyagokból készítjük. A gyerekek nagyon szeretik. A tábor végén mindig van egy mi tetszett mi nem tetszett kör. Az étel mindig az elsők közt van, amit megemlítenek, hogy szerették.

MI: Hogyan telik egy napotok a táborban.

TV: Hát ehhez az egész hetünket el kéne sorolni, mivel gyakorlatilag minden nap programja más. Délelőtt elmegyünk a közeli hegyekbe, erdőkbe, vagy biciklivel, vagy futva, vagy barlangászunk, vagy a Dorogi tónál strandolunk. De előfordult, hogy mocsarazni mentünk, vagy bunkert építettünk. Az utolsó nap mindig számháború van. A programok persze időjárásfüggők is. Biciklizés közben megtanítom őket a terepbringázás fortélyaira, és ahogy ügyesednek, erősödnek, egyre komolyabb terepre viszem őket. Ha rettentően meleg van, miközben bicajozunk, akkor előfordulhat, hogy ruhástól mindenestől kikötünk a vízesés alatt, Dél körül ebéd, utána hatalmas kvíz parti. A gyerekek szívják magukba a tudást, és szeretik is megmutatni, hogy mit tudnak. Sokszor a természetből vesszük a kérdéseket, de előfordul, hogy találós kérdéseket, feladványokat oldunk meg együtt. A nagyokkal játszottunk hazudj, ha tudsz játékot is. Délután pedig lemegyünk még egy órára a játszótérre, ahová értük jönnek a szülők, és sorjátékokat, vagy akadályfutást rendezünk. De van, hogy focizunk, vagy frízbizünk. A gyerekek minden játékban benne vannak szívvel-lélekkel.

MI: Lesz még terepgyerek tábor idén?

TV: Már csak egy táborunk lesz ezen a nyáron. Augusztus 8-tól 12-ig. Főként 8-12 éveseket várunk szeretettel. Még van egy két hely. Ha valaki szívesen jönne, elér minket (pontosabban a feleségemet, mert én rendszerint edzést tartok valahol) a 06 20 3200 840-es számon.