2016. nov 24.

Mikortól versenyezzen, sportoljon a gyermekünk

írta: IldiSzilvi
Mikortól versenyezzen, sportoljon a gyermekünk

Mikortól versenyezzen egy gyermek? Mikortól sportoljon, járjon rendszeresen edzésre? Mennyire kell kényszeríteni, ha nem akar menni, ha nem akar versenyezni?
Azok, akik szerint a gyermek egy üres lap, amit nekünk kell teleírni, és az élet a halállal véget is ér, és amit beletettünk, az vagyunk, na ő pont idáig olvassa, ne pazarolja az idejét. Meg az enyémet se.
A gyermek nem üres lap. Nem a születéssel kezdődik a léte, és még csak nem is a foganással. Képességeket, tulajdonságokat, sorsot, célt, múltat és jövőt hordoz és hoz magával, melynek részei, részesei lehetünk, de ez már a mi döntésünk. Azt is eldönthetjük mennyire és miben használjuk fel ezt az egyedülálló lehetőséget - a gyermekáldást -  hogy magunkra rálássunk.
 A gyermek sportolása, sportoltatása egy a milliónyi témából, amelyben elveszünk, amelyekkel napi szinten küzdünk. Csak egy, de nagyon fontos téma. Egy ember egészsége múlik rajta - persze nem csak ezen - és akár az is, mennyi időt fog itt tölteni velünk a Földön.
Amikor a gyermek pici, az élete az észlelésről szól. Mozog akkor is, de a mozgása még irányítás és cél nélküli. Megtanulja lassan, hogy a karja, a lába az övé, és hogy ezek beleütközhetnek mindenféle dolgokba, mint: a mama, a másik kéz, az arc, a láb, a lepedő, az ágy részei stb. Némelyik puha, mint a mama, némelyik kemény, mint az ágyrács.
Aztán hatalmas erőbefektetés és elképesztő állhatatosságának hála elkezd járni. A világ kicsit lejjebb ereszkedik, de még mindig óriási a szoba és a pár lépés egy egész expedíció. Ebben az időszakban senki emberfiának eszébe nem jutna, hogy sportoltassa a gyermekét. Legfeljebb gyógytornáról, gyógyúszásról, babaúszásról lehet szó, ha erre szükség van. (A babaúszás szükségességére még kitérünk.)
Amikor gyermekünk eléri a három éves kort, - hála a társadalmilag teljesen vak gyermeknevelésnek - elküldjük őt óvodába, ahol elkezdik szisztematikusan képezni. Kivéve, ha az a hatalmas szerencse éri, hogy nem állami óvodába jár, hanem waldorfba, vagy montessoriba, vagy egyéb a gyermeket szem előtt tartó intézménybe jár, ahol a pedagógia olyan szellemiségen alapszik, melynek gyökerei egyszerre fúrják magukat a távoli múltba és a messzi jövendőbe.
A sportolás jó esetben akkor kezdődik el, amikor a gyermek kijön az óvodából, és már iskolaéretten egy bizonyos mozgásforma elkezdi érdekelni. Olyan mozgásról van szó, ami illeszkedik lelki alkatához. Még nagyon távol vagyunk attól, hogy versenyezzen.
Félreértések elkerülése végett: a gyermek természetesen képes már pár évesen is versenyezni. Ahogyan képes hamar megtanulni a nyelveket. Képes gyönyörű hangon énekelni, ha minden nap képezzük a hangját, és hallottam olyan  gyermekről, aki nyolc évesen kente vágta az anatómiát. Mi itt most nem arról beszélünk, mi mindenre képes a gyermek, hanem arról, mi az, ami valóban jó neki.
12-14 éves kor alatt a gyermeket ne versenyeztessük, mert hamar kiég. Magára vehet egy koraérett, felnőtt versenyszellemet, aminek később elhidegülés és magány lehet az ára.
Hagyjuk olyan sokáig játszani, amilyen sokáig ő vágyik rá. Sportoljon lehetőség szerint a természetben, de ha erre nincs mód, akkor is szabad levegőn.
Aztán eljön az a kor, amikor magától támad fel benne a verseny vágya. Össze akarja mérni az erejét a többiekkel, a kortársaival. És ha addig ügyesek voltunk, akkor a teste erős, ruganyos, sokféle mozgásban jártas, mert fára mászott, árkot ugrott, fogócskázott.
Ilyenkor viszont - most kb 12-14 éves - már ne hagyjuk, hogy abbahagyja, amit elkezdett. A kamaszok létformaként űzik a lustaságot, a trehányságot és úgy vonszolják maguk után a káoszt, mint üstökös a csóváját. A világuk válságban van, és a lelkükben teljes a zűrzavar. Azért vagyunk ilyenkor mellettük, hogy ebben a káoszban mi legyünk a fix pont, amibe horgonyozhatnak, ha dúlnak a viharok. Némelyikünk talán már elfelejtette, némelyikünk még visszasejti azt a hatalmas fájdalmat, amit akkor élünk meg, amikor kiszakadunk a gyermeki lét gömbölyűségéből, az egységélményből. A világ morcos és hideg lesz. Olyan hely, ahol nehéz érvényesülni, és nehéz helytállni.
Ezekben az években valódi áldás számára, ha odaállunk mögé és nem engedjük, hogy feladja. Ha akkor is el kell mennie edzésre, amikor nem akar, és mivel már okos , meg is fogja magyarázni nekünk, hogy miért logikusabb most nem menni edzésre.
Ilyenkor össze kell szednünk minden szülői szeretetünket, mert neki most az a jó, ha megtartjuk őt, határokkal és korlátokkal, amibe megkapaszkodhat. Ezek a határok és korlátok védik őt a világtól, amely lassan de biztosan beleárad az ő saját kis világába.
Ez persze nem csak a sportra vonatkozik. Éppígy el kell küldenünk a zeneórákra is, hogy az életét később is mindig áthassa a művészet, hogy a lelke akkor se  sorvadjon el, ha esetleg arra kényszerül, hogy felnőttként majd nyolc órában gürizzen egy munkahelyen, amit utál. A nagyobbik fiam már 16 éves volt, amikor négy év klarinétozás után egyszer azt mondta nekem: Mama, annyira köszönöm, hogy nem hagytad, hogy abbahagyjam.
Na de mi legyen az a sport, amit muszáj? Ki válassza ki és mi van, ha rosszat választunk, vagy a gyermek rosszat választ? Ha kiderül, hogy sokkal jobban menne neki úszás helyett a futás, dzsúdó helyett a foci, hoki helyett a művészi torna?
Ez az a pont, amikor bíznunk kell a gyermek megérzéseiben. Ha nem úgy neveltük, hogy mindenképpen meg akarjon nekünk felelni, akkor követni fogja a szívét, és mi elhihetjük neki, hogy az a bizonyos sport lesz a nyerő.
Ahhoz, hogy ebben segíteni tudjunk, figyelnünk kell őt, de leginkább megmutatni neki a sportokat. Olyan sportokat, amikkel azért a pénztárcánk is elbír.
A kisebbik fiam 12 és fél éves. Ma lesz az első kosár meccse. Gondolom nagyon izgul. Az apjával és a bátyjával együtt elmegyünk, hogy szurkoljunk a csapatnak.

Itt is felvetődik pár kérdés. Mi a jó a kamasz gyermekünknek? Ha ott vagyunk minden meccsén? Ha nem vagyunk ott? Ha hangosan szurkolunk, vagy ha meghúzzuk magunkat? Ahány gyerek, annyi reakció. Itt is érvényes a legalapvetőbb szabály: Hibázni márpedig szabad. Fogunk is. Csak tanuljunk belőle.:)

Szólj hozzá

sport foci egészség természet életmód